Kezdetben
A masszázs a legrégebbi gyógyeljárások közzé tartozik. Nem tudjuk, ki
volt az első, aki alkalmazta, de feltételezhetően az emberek ösztönösen
kezdték el először önmagukon, majd egymáson gyakorolni. Amikor megfájdul
valamink, ösztönösen is odakapunk, dörzsölni, simogatni, nyomkodni kezdjük.
Ezek a mozdulatok tekinthetők a masszázs alapjának, mely gyógyító hatásának
és erejének felismerése után elindult hódító útjára.
Kr. E. 4000 körül vette kezdetét
az írásjelek használata, ettől
kezdve rendelkezünk információkkal róla.
Elnevezésének eredetét nem ismerjük pontosan, de származhat a görög
massein (dörzsölni, gyúrni), a francia massage, a héber mases, az arab mass
(kézzel simogatni, nyomni) szavakból egyaránt.
A fennmaradt írásos dokumentumokból láthatjuk, hogy fejlődése folyamatos
volt a történelem során, kihatással volt rá a gyarapodó tapasztalatok,
valamint az orvosi és egészségügyi felfedezések egyaránt.
India
A masszázzsal kapcsolatos legrégebbi feljegyzések Indiából származnak.
Kr.e. IV. évezred tájékán az ország fejlettsége lehetővé tette az írás
kialakulását. A rögzített eredményeknek köszönhetően hatalmasra nőtt a
megszerzett ismeret, mivel a tapasztalatok nem merültek a feledés homályába.
India sokoldalú ismeretekkel rendelkezett nem csak orvosi, hanem az
egészség megőrzés területén is. Fürdői és sportcsarnokai voltak, sportoltak,
jógáztak, és azt masszázzsal egészítették ki. Ők hozták létre az első
kórházakat, mely az uralkodó osztály és a katonák számára volt hozzáférhető. A
masszázs egészségügyi és rituális célból egyaránt végezték.
Ie. 1800 táján keletkezett az ajurvédikus kezelési mód, mely gyógykezelések elmaradhatatlan
részét képezi a masszázs. Simították, nyomkodták, gyúrták a testet. Az arcon
kezdték, a törzsön folytatták, majd a végtagokkal fejezték be. A végtagokon a
széli részek felé végezték a műveleteket, mintha ki akarták volna nyomni a
gonoszt a testből.
Alkalmazott gyógyszereik három csoportba oszthatók: növényi eredetűek
(növények, gyümölcsök, virágok), állati eredetűek (méz, viasz, olajak), és
ásványokból nyert szerek (fémek, mészkő, drágakövek). Rituális szertartások
alkalmával is illatos olajokkal kenték be a testet, majd utána megfürödtek a
szentnek tartott Gangesz folyó vizében.
Kelet más ősi népei, az asszírok, babilóniaiak, médek, és a perzsák a masszázst
gyógykezelésként használták, főleg sebesült katonáik gyógyítására. San Herib
asszír király udvarából származó alabástromrelief is masszázs manipulációt
ábrázol. A zsidók kultikus szent
könyvei sok egészségügyi rendszabályt írtak elő a hívők számára, külön
utalással a masszázs alkalmazására.
Egyiptomi BirodalomAz egyiptomi Birodalomban a múmiakészítések során alaposan megismerték az
emberi test felépítését, ami fejlett orvostudomány kialakulását eredményezte.
A talpon keresztüli gyógyítás alkalmazásának első bizonyítéka egy
egyiptomi orvos sírkamrájában talált közel 5000 éves
falfestmény volt, de ezen kívül is számos lelet és adat bizonyítja, hogy a masszázs
elterjedt gyógymód volt.
1874-ben a Luxor melletti Tombs-völgyben, Georg Ebers találta meg a legrégibb orvosi
szöveget. A 21 méter hosszú papirusztekercs, i. e. 1500 körül íródott, 1000
év orvosi történelmét írja le.
876 gyógykészítményt és több, mint 500 növényt sorol fel, ezek egyharmada ma
is használt gyógynövény (kömény, szennalevél, kakukkfű, lenmag, fokhagyma
stb.).
I. e. 500 körül az egyiptomi herbalistákat tekintették a legjobbaknak,
Rómától Babilonig az uralkodók orvosai voltak (a tudásra vágyó orvosok is -
pl. Galenus - Pergamonban és Alexandriában tanultak).
Mivel az orvoslást isteni eredetű tudománynak tekintették, ezért a
gyógyítás helyszínei, az "orvosi rendelők" is templomokban voltak,
itt képezték azokat az orvosokat is, akik nagyobb városokban telepedtek le, s
járták a környező falvakat. Egyiptomban minden testrésznek külön szakorvosa
volt. A masszázst sebek és betegségek gyógyítására egyaránt használták,
mágikus erőt tulajdonítottak neki.
Kína
Az i.e. 3. századból származik az egyik legősibb orvosi könyv: a Sárga Császár Belgyógyászati Könyve (Huang Ti Nei Ching) , mely máig kiindulási alapként szolgál a keleti orvoslással foglalkozók
számára. A Yin-Yang elven és az öt elem tanon kívül pontos leírást ad
anatómiai dolgokról, de légzéstechnikákkal, masszázzsal is foglalkozik. A
könyv második része leírja a meridiánrendszert (az akupunktúrás csatornák
rendszerét).
A masszázst orvospapok végezték, és a test aktív és passzív tornájával
(Tai Chi) kombinálták. Elsősorban idegrendszeri és vérkeringési problémákat
kezeltek vele. Innen ered az akupresszúra (ujjnyomásos pont masszázs)
tudománya is, ami valójában az akupunktúra egyszerűsített változata. Nagy
hangsúlyt fektettek az egészség megőrzésére, életük része volt a testmozgás.
Kong-fu-Ce feljegyzéseiből tudjuk, hogy
masszőreiket hosszú éveken keresztül képezték, és ennek titkát őrizték.A
masszázs tehát a hagyományos kínai orvoslás része, filozófiai alapja a
taoizmus. Az akupunktúrás pontokon keresztül harmonizálja a belső szervek
közötti egyensúlyt.
Görögország
A testkultúrának, a mozgásnak és az egészségnek nagy a szerepe. Sikkes dolog a jól
karbantartott, egészséges test. Ügyeltek a mozgásra, a táplálkozásra, sokat
voltak friss levegőn, fürdőztek és masszázsra jártak, ivókúrát tartottak.
Amolyan mai wellness programon vettek részt, életük része volt. A görögök a
masszázst alkalmazták a sportolók edzésével kapcsolatban, de gyógyító célzattal is. Versenyek előtt és után kötelező volt a masszázs, hogy az izmok
fáradtságát leküzdje.
Hippokratész (ie. 460-377) az ókor legnagyobb
orvosa, Herodikosz-tól (ie. 482-347) tanulta a masszázs módszereit, és az Officina Medici c. munkájában ír a masszázs élettani
hatásairól. Krónikus betegeknek mozgást, gyógyfürdőt és masszázst javasolt.
Ekkor még a mozgás, messze megelőzte fontosságban az egyéb kezeléseket. Ő
ismerte először lefőbb ellenjavallatát, mely szerint lázas beteget
masszírozni nem szabad.
Galenus (isz. 131-201)
Tripsis c. művében javallatokat és utasításokat közölt a masszázs fogásaival
kapcsolatban. A masszázsmódszereket három csoportra osztotta - kemény,
közepes és gyenge - majd a következőket írta: "Javaslom a kezek simogató és körkörös mozgásának sokféle végzését, hogy
lehetőleg minden izomrost mindenféle irányba elmozduljon"
A Római Birodalom
A Görög kultúrát a Római Birodalom magába szívta és alkalmazta. Az
egészség területén sem volt más a helyzet,
megörökölték a tudást, hiszen nagyra értékelték a görögök megszerzett tapasztalatait.
I.e. 199-130-között a római birodalom legnagyobb orvosa, Galenus (isz. 131-201) átvette
Hippokratesz tanait, és "Tripsis c. (Egészség megóvásáról) művében
javallatokat és utasításokat adott a masszázs fogásait illetőleg. Pl. már
reumás betegeknél is alkalmazta és bővítette az addig alkalmazott
masszázsfogások repertoárját. A természet maga gyógyít, de az orvosnak kell
segítenie a felismerésben és a természetes gyógyhatások adagolásában.
Általánosan elterjedt a rabszolgák által végeztetett masszázs. Időpontjai
a reggel és az este voltak. Reggel azért, hogy felkészítsék a testet a napi
munkára, este pedig azért, hogy a pihenésre készítsék fel.
A görög származású Oribasius
Aszklepiosz (ie. 128-56) orvos a római udvarban Julianus császárnál a sportolók
(gladiátorok) masszírozásával foglalkozott, és enciklopédikus munkájában
összefoglalta máig is érvényes észrevételeit, javaslatait és gyakorlatát.
Julius Caesart idegzsábája miatt naponta masszírozták. Plinius római író
olyan nagyra becsülte masszőrjét és annyira hálás volt neki, hogy a római
császárt megkérte, részesítse a legnagyobb kegyben, és adja meg neki a római
polgárjogot.
Celsius a legnagyobb római
orvosok egyike, reumás betegek és sérült katonák kezelésére használta a
masszázst. Az impérium nagy városaiban, termákban (meleg fürdő) és
közfürdőkben végezték javarészt.
Középkor
A Római Birodalom bukása után a természettudományok hanyatlásnak
indultak. Visszaesés következett be az orvostudományban, csökkent a testkultusz is. Európában a masszázs
feledésbe merült.
Amikor Európa a sötét középkor korszakát élte, a széthullott Római
Birodalom, éhínségek, háborúk és betegség tizedelte területek visszavetették
fejlődését. Ebben a káoszban az egyház átvette az uralmat a tudományok
felett, és az oktatás és a tanulás egyaránt kizárólagos joga lett.
Arab
Itt csak a 11. században emelkedik meg az egyház túlsúlya, így a korai
középkorban itt a legmagasabb színvonalú a kultúra, és ezzel együtt az
orvostudományuk is a leghaladóbb volt.
Avicenna (isz. 980-1037.)
arab orvos tovább vitte Galenus tanait.
Az "Orvosi törvények könyvé"-ben részletesen ismerteti többek között a masszázst, valamint a
hidroterápiával és a dietikával összekapcsolt masszázsformákat. Magyarország A táltosok, akik a törzsközösségben élő magyarok papjai voltak, egyben gyógyítással is
foglalkoztak. A kereszténység elterjedése után a papi gyógyítás vált uralkodóvá, a táltosokat
üldözték. A kolostorok mellett betegápolás céljára ispotályokat rendeztek be.
Az első Ispotály Esztergomban
létesült az ezredforduló után. A 11-12. században alig volt város, ahol ne
működött volna. A gyógyító papok és apácák sokat átvettek a pogány tapasztalatokból, ami a gyógynövényeket illeti,
és talán ennek köszönhető, hogy a gyógyfüves gyógyítás hagyománya mindmáig
fenntartja magát.
Mátyás király (1443 - 1490)
udvarában ún. dögönyözők végeztek masszázshoz hasonló módszeres
gyakorlatokat. A török megszállás idején terjedt el a fürdő kultúra, és vele együtt a masszázs gyakorlata
is. A fürdőmesterek folytatták tovább művelését, majd német - osztrák
behatásra nálunk is tudományos szintre emelték e kezelési módszert. Anglia
Francis Fuller brit orvos sürgette, hogy a masszázst orvosok végezzék, mert azzal az
anatómiai ismerettel, amivel ők orvosként rendelkeznek, kifejezetten gyógyító
hatású, míg ha ismeretekben szegényebbek végzik, kontármunka. A masszázst
elkezdik tanítani az orvosi egyetemen. Mindez a 12. században.
Európában az 1500-as évektől kezdődően kezdték gyógyító célzattal
használni a masszázst. 15. században Nicolas Andry francia orvos ír a
betegségmegelőzésről és, a tartó- mozgató szervrendszer funkcionális
szerepéről.
Ambroise Pare fiziológiai és
anatómiai ismeretekre alapozza a masszázst.
A XVII. században az angol W. Harvey felfedezte a vérkeringést, ami ésszerű indoklását adta a masszírozás
irányának, mely egybeesik a keringés irányával. Angliában az 1800-as években
megalakul az első masszírozó magánintézet, melynek alapítója W. Beveridga, aki maga is masszírozó volt. Az
intézetben dolgoztak gyúrók (rubber), akik a bőrben tapintott lerakódásokat
célzott dörzsölő fogásokkal dörzsölték szét. Úgy vélték, hogy ezek a legtöbb
betegség okozói. VelenceA 14. 15. században Velence hatalmának virágkorát élte. A velencei
szenátus belátta, hogy az ipar fejlesztése a tudományok felvirágzásán alapul,
növeli a hajózás biztonságát, emeli ipari gyártmányainak színvonalát. A
velencei polgárok tehát széleskörű szabadságot biztosítottak a Velencéhez
tartozó Padova egyetemének, mely a tudományos kutatás központjává vált
ezekben a századokban.
A reneszánsz korabeli mester, Hyeronimus Mercurialis (isz. 1530-1606) Velencében írt "De Arte Gymnastica" c. művében leírta a testgyakorlatok,
fürdők és a masszázs együttes alkalmazásának módszereit és jótékony
hatásukat.
Cook (XVIII. sz.) írásai
arról tudósítanak bennünket, hogy Ausztráliában és tahiti szigetén az
őslakosok dörzsöléssel enyhítették a fáradtságot, Jáva szigetén pedig egy
speciális masszázstechnikát fogamzásgátlásra használtak. (a méhet állítólag
mesterségesen hátra hajlították, ha szükséges volt ismét a fogamzás képesség,
akkor masszázzsal visszaállították).
1779-es beszámolója szerint fájdalmas isiászából azután gyógyult meg,
hogy tizenkét tahiti nő a feje búbjától a talpáig alaposan megmasszírozta.
A felvilágosodás
Erős királyi hatalom alakul ki egyes országokban, az egyház vezető
szerepe lecsökken, erejét veszíti. A gondolkodás szabaddá válik.
Amikor fejlődésnek indult az orvostudomány és a testedzés, a masszázs
alkalmazásában is áttörés következett be. Az első modern tudományos alapokra
épülő feljegyzéseket egy svéd vívómester, Pehr Henrik Ling (1776 -1839) írta, mellyel
megteremtette a modern torna és masszázs alapjait. Ismertette a masszázs
technikáját, fogásait, hatásait és javallatait Innen ered a "svéd masszázs" elnevezés. A svéd masszázsiskolának
számos angol, német, orosz, francia képviselője volt. Így terjedhetett el a
masszázs Európában, majd Amerikában is átvették.
Ezzel közel egyidőben Finnországban is kialakult egy sajátos, egyszerű,
regeneráló, frissítő, gyógyító módszer a finn masszázs, amit ötvöztek az
ottani szauna kultúrával. XIX. század
A XIX. században a német Mosengeil és a holland JG Metzger (1839-1901), aki
Ling tanítványa volt, összegyűjtötték az addigi tapasztalatokat, és 1867-ben
egy könyvet adtak ki a masszázsról, melyben felvetették, hogy a masszázsnak a
mechanikus hatásokon kívül reflexiós hatásai is lehetnek.
Hoffa, Németországban Ling
módszerét tovább fejlesztette, tapasztalatai alapján leírta, a masszázs helyi
és távolhatásait. Ő vezette be a masszázs melletti ízületi mobilizációt.
1893-ban megírt "Masszázs kézikönyve" című munkájában összefoglalta
a legújabb technikákat, benne az öt alapfogást, mely ma is meghatározó
tanulmányainkban: simítás, gyúrás, dörzsölés, ütögetés, rezegtetés.
A XIX. század végén Bergmann kezdeményezésére a berlini egyetemi klinikán megalapítják az első állami
masszírozóiskolát.
1890-ben pedig William Murell londoni klinikus is bevezette a masszázs oktatását. Az orvosi
egyetemeken, klinikákon az orvosképzés része lett.
Gustav Zander (1835 -1920) mechanikus gépeket szerkesztett a masszázs és a torna
céljaira. A svéd masszázsnak számos más neves követője is volt, mint pl. a
francia Velpeau, Stapfer, az angol Mennel, valamint az orosz Berling és Pauli. Mosengeil vetette fel először a mechanikus
hatásokon kívül az idegrendszeri hatások lehetőségét.
Kirchenberg 1926-ban megjelent
könyve után már a speciális masszázsfajták fejlesztésén dolgoztak.
XX. század
A XX. sz. első évtizedeiben a klasszikus masszázs mellett kialakultak a
speciális masszázsfajták is. 1886-ban Gaskell doktor közli, hogy állatkísérletekkel bizonyította azt a tényt, hogy a
szervek autonóm motoros beidegzésének szelvényezett elrendezése van.
(szegmentáció elve) Gaskell eredményei hatására Head, 1889-1896 között
vizsgálatokat végez a bőrtakaró és a belső szervek közötti összefüggéseket
illetőleg.
Head és Mackenzie az idegreflektorikus összefüggéseket
is kihasználták. 1898-ban Head felfedezte, hogy a belső szervek
megbetegedéseinél a bőrfelület bizonyos helyein érzékeny zónák alakulnak ki.
Ezt a felismert szegmentális összefüggést 1917-ben Mackenzie
továbbfejlesztette és bebizonyította, hogy a megbetegedett belső szervekhez
tartozó.
1929-ben Ruhman bevezette az
ujjbegyes dörzsölő, valamint a bőreltoló masszázsfogásokat. Hatástanilag
szinte megegyeztek a kötőszöveti masszázséval. Erőteljesen ingerelte a
neurális és vegetatív úton befolyásolható képleteket. Szinte ugyanabban az
időben (1929-ben) Elisabeth Dicke német gyógytornász Freiburgban, saját tapasztalatain keresztül
(érszűkület) jutott az általa megfogalmazott és gyakorolt kötőszöveti
masszázshoz.
Ez a technika neurovegetatív úton befolyásolja az emberi szervezet állapotát,
zavarát. Freiburgban az Orvostudományi Egyetem klinikáján H. Teirich Leube és W. Kholrausch tíz év alatt kidolgozta a teljes
testre kiható kötőszöveti masszázs technikai végrehajtás módszerét.
1952-ben Glaser és Dalicho kutatásaikkal továbbfejlesztették, egyszerűsítették a Mackenzie féle
szegment-masszázst (a végtagok kezelésénél). Elméletét és gyakorlatát
szakirodalomban foglalták össze.
Vogler 1928-as évben
kezdte "periostealis kezelés" néven a csonthártyakezelést
alkalmazni. 1953-ban P. Vogler és H. Krauss német orvosok Lipcsében kiadták a
periostealis masszázsról szóló könyvüket, mely a reflexiós zóna masszázs
speciális eljárását (csonthártya masszázs) írja le.
A masszázs gyakorlata mind differenciáltabbá vált. A tudomány fejlődése
mellett, ez a terápia is egyre változik, megtartva alapjait.
Megállapíthatjuk, hogy a masszázs eljárásokat két külön álló vonal fémjelzi,
az ázsiai és az európai stílus, melynek vannak találkozási pontjai, de
"dogmatikus filozófiájuk" más és más.
|
